Mit jelent az ONUS tranzakció a SimplePay-nél?

A láthatatlan kategória, amitől a piac szerkezete függ

Évekkel ezelőtt egy kollégám, aki egy webáruházat üzemeltetett, megmutatta a havi SimplePay-elszámolását. Két oszlop volt benne: ONUS és nem-ONUS. A különbség a tranzakciós díjban néhány tized százalékpont, semmi több. De amikor az éves volument számoltuk, az a néhány tized 800 ezer forintnyi különbséget jelentett. Akkor láttam először, hogy ez a fogalom — bár a vásárló soha nem hallja — bizony pénzben pontosan mérhető.

Az ONUS tranzakció akkor keletkezik, amikor a vásárló kibocsátó bankja és a kereskedő SimplePay-fiókját kezelő bank ugyanaz: az OTP. Mivel a magyarországi online kártyaelfogadás 80 százalékát az OTP-csoport fizetési megoldásai biztosítják, és a magyar lakosság jelentős része OTP-ügyfél, a fogadói befizetéseknél is gyakori, hogy ONUS-ként rendeződnek. Téged ez közvetlenül nem terhel — de magyarázza, miért OTP-fókuszú a teljes magyar fizetési ökoszisztéma.

Vágjunk bele, hogy pontosan mit jelent az ONUS, és miért érdekes neked is, ha nem is fogod a saját bankkivonatodon viszontlátni.

Az ONUS pontos definíciója: amit az ÁSZF megfogalmaz

A SimplePay hivatalos hirdetménye és általános szerződési feltételei szerint az ONUS tranzakció olyan kártyás fizetés, amelynél a kártyát kibocsátó pénzintézet és a kereskedő számláját vezető pénzintézet azonos. A SimplePay esetében ez gyakorlatilag az OTP-OTP páros: ha a vásárló OTP-kártyával fizet egy SimplePay-t használó kereskedőnél, akinél az elszámolási bankszámla szintén OTP, ONUS-ként rendeződik.

A non-ONUS — vagy „off-us” — ezzel szemben minden olyan tranzakció, ahol a vásárlói és kereskedői oldalon különböző bank áll. Ha valaki K&H-kártyával fizet egy OTP-számlán futó kereskedőnél, az non-ONUS, és a klasszikus négyszereplős kártyatársasági elszámolási modellbe (issuer, acquirer, kártyatársaság, kereskedő) kerül.

Miért fontos a megkülönböztetés? Mert az ONUS-tranzakciónál a pénz nem hagyja el az OTP belső rendszerét. Nincs interchange-díj a Visa vagy Mastercard hálózata felé, nincs külső elszámolási kör. Belső számlavezetésben rendeződik a könyvelés, és ez radikálisan olcsóbbá teszi a tranzakciót — főleg a kereskedő számára.

A nemzetközi szakirodalomban ezt „on-us transaction” névvel ismerik, és a kártyatársasági szabályrendszerek külön kategóriaként kezelik. A Visa és a Mastercard egyaránt megengedi, hogy a belföldi banki tranzakciók saját rendszeren belül rendeződjenek el — ez gyorsabb, kevésbé kockázatos és olcsóbb a teljes elszámolási láncnak.

A SimplePay 2024-re már 110 milliós éves tranzakciószámmal dolgozott — gondolj bele, milyen jelentős, hogy ennek számottevő része ONUS-ként, kvázi belső átvezetésként rendeződik. A Simple alkalmazás aktív felhasználói bázisa meghaladja a 2,7 milliót, a Simple-fiók-tulajdonosok száma pedig 3,7 millió, és ezeknek a felhasználóknak a kártyái jellemzően OTP-kibocsátásúak — vagyis ha SimplePay-en fizetnek, az ONUS-ráta automatikusan magas.

Hogyan változik a kereskedői díj: a számok mögött

A SimplePay árazása három fő elemből áll: a havi fix díj, a tranzakciós jutalék (százalékos), és az MCC-kategóriától függő szorzó. Az ONUS-státusz a tranzakciós jutalékon belül érvényesül — jellemzően 0,2-0,4 százalékponttal alacsonyabb, mint a non-ONUS.

Egy átlagos magyar webáruházban, ahol a SimplePay alapdíja 1,2 százalék körül mozog, az ONUS-ráta 0,9 százalék körül van, a non-ONUS pedig 1,1-1,3 százalék között. Sportfogadási kereskedőnél — mint a TippmixPro vagy a Vegas — ez a szorzó magasabb az MCC 7995 magas kockázati besorolás miatt: a fogadási kereskedői díj alapja akár 2,5-3,5 százalékot is meghaladhat. Itt az ONUS-kedvezmény proporcionálisan nagyobb értéket képvisel.

Vegyünk egy gyakorlati számolást. Ha egy fogadóiroda havonta 500 millió forint forgalmat bonyolít le SimplePay-en keresztül, és ennek a 60 százaléka ONUS, a 40 százaléka non-ONUS, akkor a 0,3 százalékpontos különbség önmagában havi 600 ezer forintot jelent a kereskedőnek. Évente 7,2 millió forint csak ezen a kategórián. Ezért erős a piaci szerkezet, ami az OTP-kártyabirtokosokat preferálja a háttérben.

A SimplePay magas kockázatú MCC kategóriába tartozó kereskedők kártyatársasági regisztrációs díja 500 USD/365 nap, és a fizető oldali hozzájárulás egyes MCC-knél 12 forintban maximalizálva. Ezek a fix elemek függetlenek az ONUS-státusztól — vagyis bárhogy fizet is a vásárló, ezt a kereskedői oldal állja. A teljes árazási logikát részletesen a magas kockázatú kereskedői besorolás cikkben bontom ki, mert ez az, ami fogadási kontextusban a leginkább megemeli a háttérköltséget.

Mi ez a fogadói befizetés szempontjából

Játékosként közvetlenül nem érzékeled. A SimplePay felülete nem mutatja, hogy a tranzakciód ONUS-e vagy nem. A bankkivonatodon ugyanúgy „TippmixPro” vagy „Vegas.hu” megjegyzéssel jelenik meg, ugyanazzal a 0 forintos felhasználói hozzájárulással. Sebessége is ugyanaz — instant a 3D Secure megerősítés után.

De közvetve igenis számít. Az ONUS-tranzakciók arányosan kisebb terheléssel mennek át a SimplePay-en, ami teljes rendszerszinten csökkenti a tranzakciónkénti költséget. Ez a kapacitás-tartalék abban segít, hogy nagy volumenű napokon (Bajnokok Ligája döntő, foci-vb-meccsek, Magyar Kupa-finálé) is folyamatos legyen a fizetési forgalom, ne lassuljon le a rendszer.

A kereskedő — TippmixPro, Vegas.hu, és a többi szerencsejáték-üzemeltető — pedig az alacsonyabb tranzakciós díjszint miatt nagyobb mozgásteret kap a bónuszok, kvótaversenyek, marketingakciók kalibrálásánál. Ez az a piacszerkezeti hatás, ami miatt a magyar online fogadási piacon az OTP-ügyfél kvázi alapnak számít.

Ha nem vagy OTP-ügyfél — például K&H, Erste vagy Gránit-kártyával fizetsz —, semmit nem vesztesz a felhasználói élményben. A non-ONUS tranzakciód is azonos sebességű, azonos limitű, ugyanúgy 1500 forint a minimum a TippmixPro-n. A háttérben futó elszámolás más, de te ezt nem érzed.

Egy érdekes következmény mégis van: az ONUS-volumen aránya az, ami miatt a SimplePay versenyképesen tud árazni a magas kockázatú fogadási kategóriában is. Ha a magyar piacon nem lenne ilyen erős OTP-koncentráció, a SimplePay tranzakciós díja valószínűleg magasabb lenne, ami közvetve a fogadóirodák marketingköltségvetését és így a felhasználói bónuszokat is csökkentené.

Egy konkrét számolt példa

Vegyünk egy hipotetikus 100 ezer forintos heti összesített befizetést. Mondjuk négy alkalommal 25 ezer forintot fizetsz be a fogadói egyenlegedre, mind kártyával, mind a SimplePay-n keresztül.

Ha OTP-kártyával fizetsz, és a fogadóiroda OTP-számlán fogadja a SimplePay-elszámolást — ami a magyar piacon a domináns konstelláció — mind a négy tranzakció ONUS. A kereskedő oldali tényleges díj körülbelül 2,2 százalék, vagyis 100 ezer forint × 2,2% = 2200 forint. Ezt a fogadóiroda fizeti a SimplePay-nek, te ebből nem látsz semmit.

Ha viszont egy másik bank kártyájával fizetsz ugyanezt a 100 ezer forintot, mind a négy tranzakció non-ONUS. A díj most körülbelül 2,5 százalék, vagyis 2500 forint. A különbség 300 forint a kereskedő oldalán — heti szinten triviális, de éves szinten egy közepes fogadóirodánál ez a többletköltség is millióban mérhető.

Ezért érdemes ezt a kategóriát ismerned. Nem azért, mert te fizeted, hanem azért, hogy tisztábban lásd, miért alakult ki a magyar fizetési piacon az OTP-fókuszú szerkezet, és miért dominál az OTP-csoport 80 százalékos online kártyaelfogadási részaránnyal.